„Az idei gyerektáborban, egy kicsit együtt élt a múlt és a jelen. Képzeletben visszautaztunk mintegy ötszáz évet az időben, és végigkövettük Luther Márton életét. Megbeszéltük, drámajátékokkal és kézműves alkotásokkal feldolgoztuk, hogyan alakult Luther Istenképe, és az egyházhoz való viszonya. Óriástérképen ábrázoltuk életének főbb állomásait, beszélgettünk arról, hogy milyen változások lennének jók a mi életünkben. Lapbookot készítettünk, a legkisebbek Luther rózsát színeztek, a nagyobbak maketteket csináltak. Az udvaron felépült Wartburg vára kartondobozokból, és varrtunk egy korabeli női ruhát is, a német reneszánsz divatnak megfelelően. A könyvnyomtatás témáját azzal hoztuk közelebb a gyerekekhez, hogy használhattak betűnyomdát, és hogy repapírt készítettünk az Öko-Kuckóban. Itt a környezeti nevelés játékos eszközeit is kipróbálhatták a gyerekek.

A reformáció korából, közben vissza-visszatértünk a jelenbe. Sokat énekeltünk, játszottunk, sportoltunk. Minden reggel közös tánccal alapoztuk meg a jó hangulatot. A hőség elviselését fagyi, és vizicsúszda segítette, na meg az a szabály is, miszerint az egész tábor ideje alatt tilos volt kimondani azt a szót, hogy m***g. Ezért aztán olyasmit mondtunk, hogy „Jaj, de nemhideg van!” A szabadfoglalkozások idejében szorgalmasan készültek a csillám- és a hennatetkók, a fonott karkötők és mindenféle egyedi kézműves alkotás.

Felsorolni is nehéz, mennyi mindent lehetett tanulni, kipróbálni, csinálni, játszani. Idén is igazán tartalmas, színvonalas, és Istentől áldott volt a pécsi evangélikus gyerektábor.”

Borsó Kata