Kórustörténet

A pécsi evangélikus életet színesíti a gyülekezet énekkara, mely valamilyen formában már a kezdetektől működött.

Hálával emlékezünk az elődökre, akik létrehozták, majd hosszabb-rövidebb ideig működtették a kórust, biztosítva a folytonosságot. Így: Csermely Lajosra, Zoltán Vilmosra, Hámor Jánosra, valamint Kismányoki Károlyra, aki már nem csak alkalmanként szólaltatta meg a kórust, hanem beépítette az egyházi esztendő ünnepeinek rendszeres szolgálataiba. 1979-ig működött az ő keze irányítása alatt a kórus, majd Balikó Zoltán igazgató lelkész felkérésére az akkor Pécsett szolgáló segédlelkész Szabóné Mátrai Marianna vállalta a kórus újjászervezését, fiatalítását. Az „új”, 26 fős kórus bemutatkozására 1979. február 18-án került sor.

1981-ben a kórus vezetését Balázs Magdolna vette át, aki művészi igényességgel, Isten iránti elkötelezettséggel irányítja ma is a kórus munkáját. A kemény munka meghozta gyümölcsét: a 35 főre szaporodott kórus 1982-ben meghívást kapott Finnországba, ami nagy szó volt abban az időben.

A kórusvezető 1987-93-ig tartó külföldi tartózkodása ideje alatt feladatát kórustársunk, Győrffy István zenetanár, zeneszerző látta el.

1993 óta – most már folyamatosan- Lovász Péterné Balázs Magdolna irányítja a kórus munkáját. Neki köszönhetjük, hogy a város elismert egyházi kórusa lettünk, rendszeresen kapunk meghívást városi, regionális ökumenikus kórustalálkozókra, egyházi – olykor világi alkalmakra is. 

Fotó: Sramó András

Külföldi kapcsolataink:

A kórus járt Finnországban (1982), Nürnbergben (1986 és 1995), Fellbachban (1996), majd 2003-ban látogatást tett a dunaszerdahelyi, 2004-ben a szabadkai evangélikus gyülekezetnél. A következő években örömmel láttuk viszont Pécsett a határainkon túli testvéreket.

Legújabb külföldi kapcsolatunk a németországi Bautzen evangélikus gyülekezetéhez fűződik. Az első kölcsönös látogatást (2006-ban, ill. 2007-ben) az elmúlt ősszel újabb út követte, melyet összekapcsoltunk a reformáció bölcsőjének számító Wittenberg, s a lipcsei Tamás templom felkeresésével.

A kórus hétköznapjai:

Énekkarunk örömmel tesz eleget a megtisztelő meghívásoknak, mégis elsődleges feladatunknak az istentiszteleteken való szolgálatokat tartjuk. Énekelünk az egyházi ünnepkör jeles napjain, esküvőkön, kereszteléseken, sajnos sokszor koporsó mellett. Hisszük, hogy a zene szárnyán még mélyebbre hatolnak a szívekbe Isten szavai.

A kórus repertoárjafelöleli a zeneirodalom nagy korszakait, bár gerincét barokk protestáns szerzők (J. S. Bach, H. Schütz, G. F. Händel) művei alkotják. Figyelemmel kísérjük a zeneszerzők évfordulóit, s műveiket az adott évben kiemelten tűzzük műsorra. Ennek szellemében a 30 éves jubileumi hangversenyünkön (2009. június 28.) J. Haydn, F. Mendelssohn és G. F. Händel műveit részesítettük előnyben.

Szívesen énekeljük kortárs magyar komponisták, pl. Szokolay Sándor, Halmos László, Tillai Aurél, Győrffy István egyházi és világi alkotásait is.

Többnyire a capella műveket éneklünk, esetenként énekes szólistákkal, de nagyobb koncertek műsorához, oratórikus művek megszólaltatásáhozhangszeres közreműködőketis meghívunk.

A szolgálatokés az azokra való készülés mellett fontosnak tartjuk a közösségépítést is. Figyelünk egymásra, segítünk, ha valaki rászorul, együtt imádkozunk a betegekért, bajba jutottakért.

Tudjuk, hogy manapság – főként az ifjúság körében – nem divatos a sokszor nehéz, fáradságos munkával megtanult, klasszikus kóruszene, mégis hisszük és valljuk, hogy ez örök érték, s bízunk benne, hogy énekünkön át Isten Igéje szólal meg. Kórusunk mindig nyitott új, énekelni szerető s tudó, lehetőleg kottaolvasó, az egyházi kórusok szellemiségével azonosulni kész- kórustársak felé.

Szeretettel várjuk őket a szerdánkénti 19 órakor kezdődő kóruspróbáinkra a Dischka Győző utcai evangélikus templom kápolnájába!

A kórus vezetője: Lovász Péterné Balázs Magdolna karnagy

Zenei tanulmányait a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni tagozatán végezte, majd Budapesten szerzett felsőfokú karvezetői diplomát, Párkai István tanítványaként. 1981 óta vezeti a Pécsi Evangélikus Gyülekezet kórusát. 1987-93-ig az Amerikai Egyesült Államokban élt, ahol a dél-kaliforniai magyarságot reprezentáló Kodály Kórus tagja, majd karnagya volt. Jelenleg az Apáczai Csere János Nevelési Központ Művészeti Iskolájának zenetanára.

Két énekkari próba után énekeltem a Kossuth Rádió-ban

A címben leírtak pontosak és igazak, de egy kicsit árnyalni kell a büszke kijelentést, mert azért, az nem volt olyan egyszerű. Karvezetőnk, Balázs Magdi hívására mentem az első szerdai próbára. Miért ne mentem volna, hisz mindig szerettem énekelni, sok vidám társaság nótafájaként, akár hajnalig is vidáman daloltam, ha kellett, akár szlovákul is. Ami ugye nem lenne olyan nagy teljesítmény, ha tudnék szlovákul, de sajnos nem tudok, egy jókedvű dalos társaságban azonban ez sem akadály.  Ezek után úgy gondoltam, biztosan nem olyan nagy feladat pár egyházi ének eléneklése, főként, ha kottát is adnak, és van karvezető is, no meg a legfontosabb, sokan énekelnek még mellettem!

Ennyi bevezető után el kell mondanom, nagy meglepetésben volt részem, mikor az első egyszerű kis kottát a kezembe kaptam. Valahogy így nézett ki:

Mit mondjak? Mikor hét év hegedűtanulás után már egyértelmű volt, hogy hegedűművész biztosan nem lesz belőlem, a hegedűt a kottával együtt inkább szerszámokra és hajóépítésre cseréltem! Ezután meglepő gyorsasággal elfelejtettem mindent, amit szolfézs és hegedűtanáraim nagy munkával belém sajtoltak. Szerencsére akadt azonnal tanítómesterem, kórustársam, Horváth Zoltán elmagyarázta, papírra vetette a kottában szereplő rejtjelek értelmét, no és a basszuskulcsot is.
Igen, a szegény embert még az ág is húzza, mert hegedűs koromból a violinkulcsra emlékszem némileg, tudom hol a C, meg a G, a többi meg már adódik valahogy. A basszuskulcsnak az a lényege, hogy ott minden máshol van, mint én gondolom!

Úgy elgondolkoztam, tulajdonképpen még kotta se nagyon kellene, mert a dallam „a fülemben van”, csak egy nagy bökkenő van még, amiről nem írtam: a basszus (mert oda kerültem) nem a fődallamot énekli! Azt a női kar zengi vidáman, könnyedén, az alt társaságában, de még a „tenorok” csapata is mindig mást énekel, mint mi. Összességében gyönyörűen hangzik, de ebben eligazodni sokkal nagyobb feladat, és koncentráció, mint gondoltam!

Mindössze két próbán vettem rész, mikor a Kossuth Rádió templomunkból közvetítette az istentiszteletet, és a kórus is szolgát. Bizony félve kérdeztem karvezetőnktől: én is mehetek énekelni???   Magdi biztatott, mentem, szólt az orgona, a kórus énekelt! Oly jó volt ott, a mi templomunkban énekelni, ennek a csodának részese lenni, mert énekelni jó!

Gondolatait papírra vetette: Vönöczky András